Kezdetben volt az IQ. Tudják, amivel születünk. Annyi van belőle, amennyit kaptunk. Ha kevés, így jártunk.
Aztán nem sokkal később, a 20. század elején megszületett az EQ.
Először a kutatók „társas intelligenciának” nevezték, később lett belőle „érzelmi intelligencia”.
De mit is nevezünk érzelmi intelligenciának?
A szakemberek szerint az EQ nem más, mint annak képessége, hogy felismerjük a magunk és mások érzéseit és tudunk, jól tudunk velük bánni.
A magas EQ-val rendelkező emberek:
- Képesek felismerni és megnevezni saját érzelmi állapotukat, megérteni a kapcsolatot érzelmeik, gondolataik és tetteik között.
- Képesek ellenőrzést gyakorolni érzéseik felett.
- Képesek arra, hogy tudatosan olyan érzelmi állapotba kerüljenek, amely produktivitáshoz és sikerességhez vezet.
- Képesek mások érzéseinek olvasására, érzékenyek lenni azokra, pozitívan befolyásolni azokat (empátia).
- Képesek kielégítő kapcsolatok létrehozására és fenntartására. (Forrás: Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia, 1995)
Míg az IQ nem vagy csak kevéssé fejleszthető, az EQ attól a perctől kezdve alakul, ahogy megszületünk, társas kapcsolataink által már a bölcsőben vagy a bölcsiben. Minél több van belőle, annál minőségibb életet élhetünk.
A képlet tehát egyszerű. Magas EQ = boldog és sikeres élet.
Csakhogy az a világ, amelyben az érzelmi intelligencia fogalma megszületett, gyökeresen más volt, mint az, amiben most élünk. Akkor egyfajta valóság létezett, abban kellett megtanulnunk együtt élni „magunkkal” és másokkal.
Ma kétféle, egy valós és egy virtuális térben éljük mindennapjainkat és
amivel sok esetben az időnket töltjük az online térben, nemhogy nem fejleszti, hanem egyenesen rombolja, leépíti társas intelligenciánkat.
Mert mit is csinálunk?
- Mutogatjuk magunkat és amink van, sokszor azt is, amink nincs, megfelelési kényszertől frusztráltan.
- Másokat nézegetünk, mások életével foglalkozunk a sajátunk helyett. Vajon a szomszéd Zsuzsika felrakta-e már a napi kötelező fényvédőt rögtön felkelés után, hogy nehogy a fürdőszobába menet leégjen… és Pisti, a „sztár”, vett-e be elég proteinport, hogy hétvégére kinőjenek az izmai…
- Passzívan fogyasztunk felesleges és semmitmondó tartalmakat, ugyanúgy, ahogy tömjük magunkba a megbetegítő plusz kalóriát.
- Bántunk másokat, feltétlenül szükségét érezve annak, hogy megosszuk a többi 8 milliárd emberrel negatív gondolatainkat.
Az internetnek, a mindenféle sok-sok kütyünek, amit használunk természetesen rengeteg előnye is van, és ezekkel munkában, tanulásban, tájékozódásban és persze társkeresésben is élni kell.
A virtuális térben egyfajta e-EQ-ra lenne szükségünk, hogy okosan ki tudjuk használni annak előnyeit és meg tudjuk magunkat védeni káros hatásaitól. Ha azonban a valós életben akarunk boldogulni és érzelmi intelligenciánkat fejleszteni, akkor azt a valóságban, valós helyzeteket valós emberek között megélve tudjuk megtenni.
Ez a cikk is pont 23 perce tart itt bent minket a virtuális térben. Szóval valós élet, magas EQ, jól működő kapcsolatok? Akkor sapka, kesztyű, sál és mehetünk is.
Ha pedig még így is hideg lesz ott kint a valóságos térben, mindig jól jön egy dupla(ká)vé. Cheers!