Amikor Péter két év után szakított Szilviával, szemére hányta, hogy miatta nem tudott elég időt tölteni a barátaival és családtagjaival.
Ha megrajzolnánk életünk érzelmi térképét, és feltüntetnénk rajta, kik a legfontosabb emberek számunkra, akkor nagyjából mindenkinél ugyanazt látnánk:
– a párom
– a gyerekeim
– a szüleim
-a testvéreim
– a rokonaim
– a barátaim
…. és talán még idefér néhány kolléga, egy-két virtuális ismerős, gyerekkorunk hőse, FIFI kutya és a történet kedvéért még maga Micimackó is :).
Ma, amikor a „szingliség” egyfajta kortünet, egyre kevesebben és egyre későbbi életkorban alapítanak családot, egyre kevesebb gyermek születik, és kapcsolataink „ápolása” sem személyesen, hanem sokszor csak a világhálón keresztül történik, gyakran előfordul, hogy nem ilyen szép kerek ez a történet. Pedig egy felmérés alapján legalább 20-30 személlyel kell egy időben valamilyen fajta személyesen is megélt szeretet-kapcsolatban élnünk ahhoz, hogy érzelmi életünk stabil lehessen. Régen, amikor az emberek nagy családban éltek, és nem keresték a boldogulásukat túl nagy távolságra egymástól, ezt a számot nem volt nehéz elérni. Három gyerek, kilenc unoka, 27 dédunoka, és már túl is lépték…. :).
Érzelmi életünk stabilitása érdekében azonban nem csak az a fontos, hogy szeretet-kapcsolataink minél változatosabbak legyenek – azaz lehessünk gyerekek, szülők, társak, nagymamák és dédnagyapák, barátok és rokonok – hanem az is, hogy a különböző érzelmi viszonyok ne zavarják egymást, legyen meg az egyensúly közöttük. Azaz ne járjunk úgy, mint Péter történetünk elején, aki úgy belegabalyodott a szerelem csodakék hálójába, mint Micimackó Nyuszi odújába :).
Az a jó, ha mindenkinek megvan a maga jól körülhatárolt szerepe az életünkben, és mindenki jól megfér egymás mellett. Hiszen másképp szeretjük az anyukánkat és másképp a szerelmünket, másképp a barátainkat és megint másképp a rokonainkat.
Az lenne jó, ha nem lennénk kiszolgáltatva érzelmileg egyiknek sem és egyik szeretet-kapcsolat erősítené és nem gyengítené vagy zavarná a másikat. Ha úgy érezhetnénk, hogy kapcsolataink hálója nem fojtogat, hanem védelmez minket.
De az is lehet, hogy most jól belegabalyodtam az idealizmus hálójába :). Akár igen, akár nem, tessék ezt itt fent valahogy kibogozni… :)!